Riportjainkból ítélve, úgy tûnik, a fuvarozói társadalom legnagyobb problémája pillanatnyilag az, hogy a folyamatosan emelkedõ üzemanyagárakat és útdíjakat a legtöbb esetben nem tudják megbízóiknál érvényesíteni. Sõt, sokakban olyan gyanúk is megfogalmazódnak, hogy bizonyos iparágak képviselõi áremeléseikben csak indokként használják fel a fuvarozók díjemeléseit, amirõl azonban a valóságban szó sincs. A kérdésre – ezúttal megbízói oldalról – Jászberényben, az Electrolux Lehel Kft. logisztikai igazgatójától, Nagy Lászlótól és Huszár Lászlótól, a központi export-import szállítás vezetõjétõl kértünk választ.

– Azt gondolom, hogy az Electroluxot senkinek sem kell bemutatni, hiszen termékeik a legtöbb háztartásban megjelennek. Évente négy-öt millió terméket gyártanak Európa piacaira, tehát a fuvarozás az önök számára létkérdés. A világban mutatkozó kedvezõtlen gazdasági jelenségek nyilvánvalóan hatással vannak a gyár eredményeire is. Belefér ebbe a fuvarozók problémáinak részben vagy egészben történõ átvállalása?
Nagy László: A legnagyobb fuvarozó partnerünkkel viszonylag könnyû helyzetben vagyunk, hiszen az átfogó, az Electrolux-szal kötött – európai szintû – hosszú távú megállapodás tartalmaz egy útdíjakra és dízelüzemanyagra vonatkozó klauzulát is. Amikor a pályázatot követõen az elmúlt év augusztusában megkötöttük a szerzõdést, bázisként az európai átlagárat vettük figyelembe. A megállapodás értelmében, amennyiben ettõl pluszban vagy mínuszban 5 százalékkal eltér az aktuális ár, akkor a különbözetet kompenzáljuk. Ez 0,25 százalékot jelent, tehát, ha a dízelüzemanyag ára 5 százalékkal meghaladja a bázishoz képesti árat, akkor ez 1,25 százalékos áremelést jelent a legnagyobb partnerünk számára. Ez kétségtelenül biztonságot jelent a fuvarozó részére, de ugyanakkor biztonságot jelenthetett volna nekünk is, amennyiben az árak lefelé mozdulnak el. A szerzõdés aláírásakor ez a trend azonban nem volt még ilyen tisztán látható. Ezért a szerzõdéshez képest már két alkalommal került sor a díj módosítására. Az útdíjakat illetõen szintén tartalmaz elõírásokat a szerzõdés, ennek lényege, hogy amennyiben a bázisárhoz képest növekszik az útdíj, akkor azt abszolút értékben elfogadjuk.
Huszár László: Az útdíjat azért fogadjuk el egy az egyben, mert az a fuvarozó számára is egyértelmû költség. Az üzemanyag viszont az összköltségnek csak egy része, tehát csak arányaiban kompenzálható. Nyilvánvalóan azért lett 5 százalékos mérték megállapítva, mert ennél kisebb változás esetén naponta kellene módosítani a számlázáson.
N. L.: Azoknak a fuvarozó cégnek, amelyeknek nincsenek hosszú távú szerzõdései, de egy évre szóló tenderpartnereink, a tender kihirdetésekor és a partnerek kiválasztásakor tavaly novemberben elfogadott megbízói díjak ez év végéig érvényesek. Természetesen megjelennek nálunk a fuvarozók azzal, hogy szeretnének árat emelni, de ezt az igényt mi eddig nem tudtuk elfogadni, hiszen a tender alapján kötött megállapodás egy évre szól. Közel húsz céggel dolgozunk csak Magyarországon, de eddig kompenzációra egyik esetében sem került sor.
– Különösen a nemzetközi fuvarozókkal folytatott beszélgetések során kerül gyakran szóba az erõs forint. Ennek hatása – exportõrként – nyilván önöket sem kíméli…
N. L.: Az üzemanyagárak növekedése, az erõs forint, az alapanyagok és alkatrészek magas ára következtében az elsõ negyedévünk nem is volt kedvezõnek mondható az európai piacon. Tehát az említett jelenségek valóban nincsenek jó hatással a munkánkra.
– Azért van ez, mert önök nem tudják tovább hárítani a fogyasztókra az árnövelõ tényezõk hatásait?
H. L.: Pontosan így van. Fehéráru vonatkozásában – ebbe a csoportba tartoznak a konyhai és a fürdõszobai termékek – nem lehet árat emelni a piacon. Azonnal érezhetõ, hogy áremelés esetén nem vásárolnak az emberek.
N. L.: Nagy a konkurencia a mi piacunkon is, és a multinacionális vállalatok Európában nagyon sok termelõbázisukat helyezték át az alacsony költségû országokba, köztük Keletközép-Európába, de Távol-Keletre is. Ez természetesen bizonyos fajta bizonytalanságot, sõt, munkanélküliséget is teremt a nyugat-európai országokban, azokban is egy adott vevõkörben, ami azt jelenti, hogy elhalasztják a vásárlásaikat. Ha megnézzük a mi termékstruktúránkat, azokat a árukat – fõként hûtõket és porszívókat –, amelyeket Magyarországon gyártunk az Electrolux részére, 75 százalékban Nyugat-Európában értékesítjük, a fennmaradó részt pedig a keletközép-európai fejlõdõ piacokon. A domináns piacaink még mindig Nyugat-Európában vannak…
– És ott sem lehet ezeket az árakat érvényesíteni, miközben a konkurenciát is ugyanúgy szorítják a költségek?
H. L.: Az az érdekes, hogy a tender folyamat inkább csökkenti az árakat. Azért az évközbeni ármódosításnál nem olyan rózsás a helyzet, amikor a fuvarozótól elfogadunk egy százalék áremelést, akkor nekünk azt a logisztikai munkánk során költségeinkben kompenzálnunk kell. A fuvardíj az áru árában is csak egy szelet. Hogy mivel tudjuk kompenzálni? Más és kedvezõbb típusú jármûvet használunk, több árut rakunk adott helyre, jobban megnézzük az egy köbméterre esõ költséget, vagy direkt szállításokat szervezünk, hogy ne kerüljön feleslegesen az áru egy újabb raktárba, azaz kevesebb legyen az átrakás, ennek következtében kevesebb legyen az árusérülés. Már évek óta ezt az utat járjuk és ebben már nagyon kicsi mozgásterünk maradt.
– Ha jól értem, az Electrolux európai központja elvárja, hogy akármennyire növekednek is a helyi fuvarozók költségei, önök gazdálkodjanak úgy, az ne jelenjen meg az áru árában…
N. L.: Számtalan lokális, illetve európai projektünk mûködik már, amely ezeknek a költségeknek a kompenzálást hivatott megoldani. Jobb tervezéssel, a leggazdaságosabb eszközök használatával, a rakodások és a kihasználtság növelésével próbálunk egyensúlyt teremteni. És természetesen az egyéb olyan költségek, mint például az állásidõ-fizetés elkerülésével.
H. L.: És ahol lehet, a vasúti szállítás arányát kell növelnünk. Nekünk az is problémát jelent, hogy egy hûtõláda nagyjából egy köbméter, a kiterjedése miatt relatív kevés fér fel egy autóra, a fuvarozás ára majdnem elfogyasztja azt, amennyiért gyártjuk. Ezért törjük a fejünket, hogy miként rakjuk úgy össze az árut, hogy a leggazdaságosabban kitöltsük a teret.
– Nincsenek könnyû helyzetben, hiszen önöknek még a növekvõ nyersanyagárakkal is számolniuk kell.
H. L.: E téren a beszállítóinknál vagyunk kiszolgáltatott helyzetben, hiszen ha õk nem adnak nyersanyagot, akkor mi nem tudunk gyártani. Ha meg nem tudunk gyártani, akkor nem tudunk fuvaroztatni sem. A gyártás során rengeteg mûanyagot használunk ezekben a gépekben, amelyek szintén kõolajszármazékok, és folyamatosan nõ az elektromos áram, a gáz ára is. És valamilyen úton-módon azért a dolgozóknak is kell bért emelni.
– Önök szerint hova vezet ez a folyamat?
N. L.: Ahogy én látom, Európában és Észak-Amerikában is elég súlyos helyzetet teremtett ez a folyamat, kisebb fajta recesszió látszik már most, de lehet, hogy tovább mélyülhet a válság, hiszen az üzemanyag ára napról napra növekszik. Ez a helyzet szerintem nálunk is minden gazdálkodó szervezett érint, nemcsak a gyártókat és fuvarozókat. Tudom, hogy a fuvarozás területén is rengeteg dologgal foglalkoznak a költségcsökkentés érdekében, hogyan lehetne például optimalizálni az üres futásokat, hogyan lehetne összefogni az erõket. A sajtóban olvastam a kormánnyal folytatott tárgyalásokról és a megállapodásról, amelynek lényege, hogy a kormány is próbálja valamilyen formában támogatni ezt az üzleti területet. De az üzemanyag jövedéki adója már lekerült a napirendrõl, az összes többi kedvezmény pedig nyilvánvalóan segít ugyan, de a fuvarozóknak maguknak is sok-sok olyan projektet kell indítaniuk, amelyek segítenek megoldani a problémáikat, és tovább tudják optimalizálni a flottájuk mûködtetését.

S. G.

A cikk az MKFE Autóközlekedés c. magazin 2008 júliusi számában jelent meg.