A frontális ütközések aránya a tehergépkocsiknál a különböző balesetkutatási adatok szerint közel 50 százalékos nagyságrendű. A másik gyakori ütközéstípus során a teherautó viszonylag kis (átlagosan 35 km/h) sebességkülönbséggel ráfut az előtte lassabban haladó magas felépítményű, nagy tömegű pótkocsira.

A tehergépkocsi vezetőfülkéjében utazók passzív biztonságát szolgálják az immár közel 30 éves múltra visszavezethető vezetőfülke-szilárdsági előírások, amelyek közül a legismertebb a svéd tesztként híressé vált ingás próba. Ennek során az 1 tonna tömegű, 3 méteres karon elmozduló vizsgálóberendezéssel olyan erőhatást szimulálnak laboratóriumi körülmények között, amely egy átlagos ütközés során hat a vezetőfülkére. A teszt után a kabinnak biztosítania kell a gépkocsivezető úgynevezett túlélési terét, azaz nem történhet jelentős benyomódás. Fontos, hogy az ajtókat kézi erővel lehessen kinyitni.

A nagy haszongépjármű-gyárak számítástechnikai módszerekkel is végeznek ütközési kísérleteket egyrészt a tehergépkocsi-vezetők biztonsága, másrészt a partnervédelem szempontjából. A Daimler az Actros és az Atego járműcsalád vezetőfülkéjének kialakítása során az ajtókat hosszirányú merevítésekkel, valamint nagyobb szilárdságú zárszerkezetekkel látta el a hosszirányú merevség növelése érdekében. A Volvo FH nyerges vontató fülkéjében a gépkocsivezető térdsérüléseinek csökkentésére kevlárbetétet használnak. Svédországban már 1969-ben elkezdték a Volvo tehergépkocsikkal történt balesetek elemző vizsgálatait, először Göteborg körzetében.

A rendőrségi bejelentés után a Volvo csapata megjelent a helyszínen, és precíz adatgyűjtést végzett a további fejlesztési munkához. A vizsgálati módszer oly mértékben hasznosnak bizonyult, hogy már nemcsak Svédország több régiójában, hanem számos más európai országban is végeznek ilyen elemzéseket a kereskedői hálózaton keresztül.