A gépjármű-tulajdonosok objektív felelősségéről szóló jogszabály ugyan január 1-jétől hatályos, de a jogalkotó négy hónap felkészülési időt adott részben az állampolgároknak, részben a hatóságnak, így május 1-jétől alkalmazzák „élesben”. A törvény szerint a gépkocsi üzemben tartója felelős azért, ha a járművel túllépik a megengedett legnagyobb sebességet, nem tartják be a vasúti átjárón az áthaladás szabályait, a közlekedési lámpák jelzéseit, a megállás és várakozás szabályait, a behajtási tilalomra és kötelező haladási irányra vonatkozó szabályokat, az autópálya leállósávjának igénybevételét meghatározó szabályokat, a természet védelmére vonatkozó előírásokat. A gépjármű üzemben tartója csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a járművet ellopták tőle, illetve, ha a járművet vezető személy magánokiratban elismeri, hogy a szabálysértés elkövetésekor ő vezetett.
Közúti fuvarozókat, valamint kamionsofőröket kérdeztem, mi a véleményük az objektív felelősségről szóló törvényről?

A kérdések:

1.) Lehetségesnek tartja, hogy valaki (konkrétan a vállalkozó) olyan magatartásért vállaljon felelősséget, viselje annak súlyos következményeit, amelyet egyrészt nem ő követett el, másrészt ott sem volt, amikor elkövették, harmadrészt meg sem tudta akadályozni a cselekedetet?
2.) Hogyan tudná megelőzni, megakadályozni a haszongépjármű üzemeltetője, hogy az alkalmazásában álló gépkocsivezető ne kövessen el a közúton szabályszegést?
3.) Egyértelmű, hogy a haszongépjárművek esetében a járművet vezető kiléte – akár visszamenőlegesen is – megállapítható, mégpedig dokumentáltan. Véleménye szerint akkor jogos-e, de úgy is fel lehet tenni a kérdést, mi abban a logika, hogy a gépjármű üzembentartójának kell felelősséget vállalnia a nála alkalmazásban lévő gépkocsivezető által elkövetett szabályszegésekért?
4.) Megítélése szerint tehát az objektív felelősség elve a haszongépjárművek esetében alkalmazható-e vagy sem?

A válaszok:

A Pentatrans Bt.-től Szabó Tibor válaszolt:
A jogalkotót kellene elmeorvosi vizsgálat alá vonni, majd a főnökén alkalmazni először az objektív felelősségre vonást. Véleményem szerint nem alkalmazható s remélem, hogy ebben a megítélésben nem vagyok egyedül. A Rozinger Trans Kft.-től Rozinger János véleménye:
1.) Nem tartom elfogadhatónak, hogy egy munkavállaló cselekedeteiért (aki felnőtt korú és cselekvőképessége nem korlátozott), akinek a felügyeletére, ellenőrzésére a munkáltatónak nincs is lehetősége, a munkáltató vállalja a felelősséget. Az objektív felelősség lehetőséget ad a gépkocsivezetőnek, hogy vélt sérelmét az üzemben tartón ily módon „törlessze”.
2.) A haszongépjármű üzemeltetője a gépkocsivezető által elkövetett közúti szabálysértéseket megakadályozni nem tudja, de mindent el kell követnie azért, hogy a szállítási feladat elvégzésére a feltételek megfelelőek legyenek, és ne késztesse a gépkocsivezetőt a szabályok megszegésére (például az idő rövidsége miatti gyorshajtásra).
3.) A törvényhozót valószínűleg az inspirálta, hogy a szankciók, büntetések érvényesíthetősége biztos legyen, és ezzel a szabálysértések száma csökkenjen. Feltételezve, hogy a gépkocsi vezetőjének kiléte ilyen intézkedéssel biztosan kideríthető, mert az üzemben tartó is érdekelt az ügyben.
4.) Véleményem szerint a közúti közlekedésben a gépkocsi vezetője az, akit egyértelműen felelősségre kell vonni, ami a haszongépjárművek menetlevele alapján egyértelműen megadható.

A Rajnai és Társa Kft.-től Rajnai Zoltán megítélése szerint:
1.) A magyarországi törvények 18 éves kortól nagykorúnak nyilvánítják az embereket. Ettől kezdve cselekedeteikért ők felelnek. Ebből az következik, hogy mindenkinek vállalnia kell tevékenységéért a következményt. Ha az üzemben tartó „összejátszik” az elkövetővel, akkor „bűntársak”! Olyanért vállalni a felelősséget, amit nem tudunk megakadályozni, képtelenség.
2.) Csak szép szóval, mert más eszköz nincs. Ha szankciókat akarunk alkalmazni, azonnal a munkavállaló segítségére siet a törvény.
3.) Ismét keverjük a szezont a fazonnal! Az alkalmazásban álló gépkocsivezetőnél van egy munkáltatói igazolás, (nem munkaszerződés) akkor az ellenőrző hatóságnak tudnia kell, hogy legálisan alkalmazott, felelőséggel felruházott állampolgárral van dolguk. A munkáltató kötelezettsége, hogy megnevezze a cselekmény elkövetőjét.
4.) Az objektív felelősség csak a „cinkossággal” vádolható résztvevők törvény alóli menekülésének meggátolására alkalmas. Kiterjeszteni az alkalmazottak helyett a vállalkozásokra a felelősséget több, mint felelőtlenség. Kérdésem: mit fog csinálni a Posta a 40 000 alkalmazottjával, vagy a Volán, a BKV, a mentők, a tűzoltók, a taxisok az alkalmazottaikkal? Remélem, nem a felelős vezetőknek adnak bűntetőpontokat. A gyakorlatban megint gondot okoztak a feladatukat ellátó gazdasági társaságoknak, mert a mindennapoktól elkülönült a törvényhozás. A munkájukat végzőket nem kérdezik meg, csak utasítják őket!

A Terravia–Trans Kft.-től Butuza Andrea meggyőződése.
A gépjárművezető a haszongépjármű üzemeltetőjének alkalmazásában áll, munkáját teljes tudásával a szabályoknak megfelelően köteles végezni. Amennyiben a szabályokat nem tartja be, úgy munkáltatója utasításait szegi meg, amiért a felelősséget saját magának kell vállalnia, mint minden más munkavállalónak.

Nedeczky Tibor, a Weekendbus Zrt. cégvezetője véleményét így összegzi:
Amennyiben jogbiztonság van, úgy az elkövetett cselekményért az elkövető felel. Ez a hivatásszerűen közlekedési feladatot ellátó vállalkozásoknál a foglalkoztatott gépkocsivezető. Az ő regisztrációjuk több törvényi előírás (munkaszerződés, menet- és fuvarlevél-vezetés) alapján megtörténik. Ezek bármikor visszakereshetőek. Amennyiben mégis kiszabják a büntetést az üzemben tartónak, akkor a joghátrány nem a tényleges elkövetőt éri, hanem a vétlen munkáltatót.

Most a gépkocsivezetők következnek, a Wáberer’s International Zrt. munkatársai.


Gulyás Attila Angliába, Spanyolországba jár:
– Kétoldalú a felelősség, mert az alkalmazottnak is meg van kötve a keze. Ha ugyanis a főnök azt mondja a sofőrnek, hogy időre ki kell érni, és történetesen nem fér bele a vezetési idejébe, akkor vagy megkockáztatja a szabálytalanságot, vagy nem. Azt viszont tudom, hogy kisebb cégeknél előfordul, ha a gépkocsivezető úgy dönt, hogy nem lépi túl a sebességhatárt, akkor azt mondják neki, viszontlátásra. Van ennek egy másik oldala is. Idő van bőven, a gépkocsivezető mégis rohan, hogy minél előbb hazaérjen. Meg aztán kilométerpénzt kap, ami annyit jelent, hogy az idő a sofőrnek is pénz. Arról persze mindenképpen a gépkocsivezető tehet, ha túllépi a megengedett sebességet, vagy a megengedett vezetési időn túl is a volán mögött ül. Nem tartozik a ritka események közé, hogy a sofőr nem tölti ki a pihenőidejét, fáradtan ül a volán mögé, s ez által balesetet okoz. Ez kétoldalú dolog. De itt, nálunk jogszabály szerint mennek a dolgok. Pontosan tudja a vezénylő, hogy melyik lerakó- vagy felrakóhelyre, mennyi idő alatt lehet a szabályokat betartva eljutni. Azzal meg végképpen nem lehet egyetérteni, hogy az autó üzemben tartóját büntetik meg, ha a gépkocsivezető szabálytalankodott. Ha a gépkocsivezető megy át a piros lámpán, ha a gépkocsivezető nem tartja be a pihenőidejét, akkor teljes képtelenség, hogy a vállalkozót büntessék. A vállalkozót akkor kell büntetni, ha kényszeríti a pilótát a túlvezetésre, vagy arra, hogy ne tartsa be a pihenőidőt, hanem menjen, menjen…hajtson…  De hogy lehet bebizonyítani azt, ha egy vállalkozó arra kényszeríti az alkalmazottját, hogy akár esik, akár fúj, arra a bizonyos helyre az általa megadott időre oda kell érni?
– Itt a cégnél kereskedelmi utasítást kapunk, hogy mikorra kell kiérni. Megkapom az információt, s egyből végiggondolom magamban az utat: hová megyek, hány kilométerre van a lerakó- vagy a felrakóhely, vagyis reális-e az odautazásra megadott idő. Ha reális, és én mégis kések, akkor az az én felelősségem. Bizonyítható, hogy mikor indult el az autó, s az, is, hogy mikorra kell kiérkezni. Ha annyira szűk az idő, akkor a vállalkozó a hibás.
– Nálunk, itt a Wáberer’s-nél elegendő időt adnak a munkára is, és a pihenőidőt is el tudjuk annak rendje és módja szerint tölteni. Sőt, még ráhagynak egy napot is. Nálunk nem is 9 óra, hanem 8 óra a napi vezetési idő és még így is szépen, nyugodtan kiérünk a címekre.

Hosszu Jenő viszonylag új munkatársa a cégnek:
– A vállalkozó olyasmiért nem tud felelősséget vállalni, amit én követtem el. Viszont az is igaz, hogy túl sok felelősséget akasztottak a sofőr nyakába. Négy hónapja vagyok a cégnél. Azt látom, hogy minden a sofőrön múlik: a menetrend betartása, a tachografkorongok pontos vezetése, a sofőrkártya pontos használata, figyelni kell az útra, a fokozott forgalomra. Tíz évvel ezelőtt – 1998-ban – már vezettem, mára három-négyszeresére duzzadt a forgalom Nyugat-Európában. Azt látom, hogy a rendőrök, a vámosok erősen „utaznak” a sofőrökre. Lengyelországot járva lépten-nyomon szabálytalankodnak a kollégák. De Lengyelországnak nincs autópályája, csak autóútja, az is rossz minőségű, azt is javítják. Falu, falut ér. Úgy érzem, az éjszakai vezetés lehet jelenleg ott a megoldás. Akkor kevesebben vannak az úton, s ez által be lehet tartani az időt. Csütörtökön, pénteken minden faluban lesik a sofőröket, a kamionosokat a rendőrök, hogy betartják-e az előírásokat. Egyébként egész Európa átépítés alatt van, kivétel egy-két ország, például Franciaország, ahol sofőrbarát, kényelmes, nagy parkolók vannak, biztonsággal beállhat az ember. Nem kell éjszakánként azon aggódni, alvás helyett, hogy vajon kirabolnak-e vagy sem.

Dócs György nem haza beszél. Egyszerűen csak az igazságot mondja:
– Egyáltalán nem értek vele egyet. Szerintem ilyen, sehol máshol a világon nincsen, hogy azt büntessék, aki ott sem volt a helyszínen, vagyis a tulajdonost! Például mi köze egy nyaraló tulajdonosának ahhoz, hogy az ő nyaralójának a lakói ugyanazok a személyek, ugyanazok a tolvajok, akik végig az utcasoron betörtek a házakba. Ha tudja a vállalkozó igazolni, hogy adott időben és helyen ki vezette a kamionját, akkor nem a vállalkozót kell megbüntetni. Már pedig miért ne tudná igazolni!? Természetesen a sofőrt kell büntetni, ez a logikus. Persze mondhatom azt is, hogy ha van személyautóm, és kölcsönadom valakinek, akkor ugyanez lehet a helyzet. Tehát kölcsönadom, más vezeti, tőlem akár 300 km-re. De ha valamilyen probléma merülne fel, akkor nem hiszem, hogy engem kellene megbüntetni. A gyorshajtást mindenképpen meg lehetne akadályozni korongellenőrzéssel, vagy a digitális tachográffal. Néhány cégnél a 80 km-es sebesség túllépésénél már fizetéslevonás jár.

 

Nemes József, a NeHGOSZ Wáberer’s csoport vezetője, általános alelnök, egykori kamionsofőr:
– Teljes mértékben egyet értek azzal, hogy a munkaadót is felelősségre vonják, mert nagyon sok esetben belehajszolja a gépkocsivezetőt a bajba. De nem lehet felelősségre vonás nélkül hagyni a gépkocsivezetőket sem, mert nekik is tudniuk kell az előírásokat. A helyzet kulcsa mindenképpen náluk, a gépkocsivezetőknél van. Ők döntenek, hogy mikor fejezik be a munkát a vezetési idő lejártával. Egyetértek az új európai uniós szabályozással, amelyben a munkaadót is vizsgálják ilyen esetben. Nincs felelősség nélküli munkaadó, hiszen igen gyakran az ő utasítására „rohan” a sofőr a sztrádán. Persze a gépkocsivezető is hibás a sebességhatár túllépéséért, ezért őt is szankcionálni kell. De ha a dolgok mögé nézünk, akkor lehet, hogy a fuvarfeladat teljesítésére igen rövid időt szabtak meg neki, kényszerítették a gyorshajtásra. Semmiképpen sem tartom képtelenségnek a dolgot. Hiszen az első számú ellenőr a munkaadó, akinek a fuvar végeztével kontrollálnia kell, hogy rendben ment-e minden a fuvarfeladat teljesítése közben, nem történt-e szabályszegés. A munkaadónak kötelessége figyelmeztetnie a gépkocsivezetőt, és a munkaadónak kell először a szankciókat alkalmaznia. S ha egy fuvar teljesítését nem lehet a törvénynek megfelelően elvégezni, akkor a vállalkozónak kell átszervezni a munkát. Ez teljesen egyértelmű. Egyébként, ha gyorsan megy a gépkocsivezető, annak két oka is lehet. Először is, hogy ő siet, hogy ilyen rohanó tempót diktál önmagának, mert ilyen beállítottságú. De az is lehet, hogy a háttérből zaklatják. Például későn indítják el a fuvarba, mégis az eredeti határidőt kell tartania.

B. Lengyel Anna

A cikk az MKFE Autóközlekedés c. magazin 2008 júniusi számában jelent meg.